Halványan emlékszem első sugarára,
Halványan, de mégis tisztázva.
Beragyogott ablakomon a hajnal,
S mint ha felharsant volna egy kardal.
Életemet végig kíséri az érzés,
De szívembe mindig felmerül a kérdés,
Meddig élvezhetem még melegét,
Meddig engedhetem: gyere még.
Kiélvezem minden pillanatát,
Ne mondja senki: hiába hát?
Amíg én élek, tervezem a reggelt,
S nem ér váratlanul, ha felkelt.
Átélem az összes pillanatot.
Hééé, ki lopta el a Napot?????????

A bejegyzés trackback címe:

https://szivoszaltunderkoronasszivoszallany.blog.hu/api/trackback/id/tr502379914

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása