Nem maradt más utána,
csak a légüres tér,fáj,
még mindig, pedig már rég el kellett volna felejtenem.

álmaimban elképzeltem
miként kellene
hogy tegyem
persze
minden rendben
velem
csak el kellett kezdenem
és rá kellett edzenem
hogy a kezem
mikor elveszem
kellemes
legyen
és úgy menjen
ahogy én elképzelem

Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,
ó, hallgat még felőled benn a lélek,
mely fátylat von köréd, szerelmesem,
s még nem tudom hogy néked mennyit érek,
jósorsodat hozom, vagy tán halálom
arany s gyémánt díszét, még nem tudom:
új, mézes fájdalom
indái közt nehéz utat találnom.

Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szívem s lettél egyszerre társa,
elvéve tőle életet s halált,
hogy visszaadd másféle ragyogásra;
hol bennem erdő volt: dúvad- s madár-had
hazátlan csörtet villámtűz elől;
és kunyhóm összedől,
ha benne otthonod meg nem találtad.

Csak azt tudom, hogy hajlós testeden
szinte öröktől ismerős a testem,
fejemnek fészke ott a kebleden,
s nem szégyen, ha előtted könnybe estem,
semmit se titkolok s ős-ismerősen
jársz vad, töretlen Tibet-tájamon,
imbolygó szánalom,
vagy éji égen csillagkérdező szem.

A megtépett ideg, e rossz kuvik,
szemed nyugodt kék mécsét megtalálja;
kicsinyke úrnő, térdedhez búvik
s elszunnyad az érzékiség kutyája;
és benn a Fénykirály, az örök ember,
még hallgat, tán nem tudja szép neved,
s nem mond ítéletet,
így vár piros ruhában, szerelemben.

Akarom a tündöklő kék szemét,
mikor azzal néz szerteszét.
Imádom a kívánatos ajkait,
ha ezzel súg nekem valamit.
Megveszek az izmos testéért,
amivel elém áll esténként.
Hogy vágyaimat teljesítve,
és köztünk a levegőt hevesítve,
átöleljen, és szeressen,
éveken át keressen.
S ha lehozza nekem a csillagot,
érezzem azt az őrjítő illatot,
Amit Ő áraszt, mikor velem van,
vagy épp betoppan váratlan, 
és fölébreszt álmomból,
hogy együtt legyünk... <3

Ülök egy pohár borral a kezemben, és azon gondolkodom, mit szeretnék az élettől. És arra jöttem rá, hogy fogalmam sincs. Nem tudom, hogy mik a terveim a jövőre nézve azon kívül, hogy legyen egy családom és lurkóim, és biztosítsam nekik a megfelelő életkörülményeket. 

Például szívesen írni, nem csak hobbi szerűen. Kipróbálnám magam újságíróként is, ebből viszont valószínűleg nem élnék meg. Tehát ez a szakma sztornó. 

Szívesen színészkednék, de nincs elég tapasztalatom, tehetségem sem. Mint amatőr lehet megpróbálkozom a színjátszással, de munkának ez sem nevezhető.

Hát akkor mit csináljak? Legyek mégis jogász. Lehet lenne hozzá tehetségem, és talán egy idő után belejönnék. Még az embereken is tudnék segíteni. Egész jól lehet vele keresni is. De vajon sok év múlva is élvezném a munkám? Talán. Majd elválik. Mindenesetre most az elsődleges cél, hogy jogra fölvegyenek. Aztán majd jön a többi...

Egyhelyben ülve 

Gondolatokba merülve

Kerülve a fájdalmat

Érezve a hajlamot

mely sírásba kényszerít

Visszafogva magamat

Várom hogy a hajamat

Simítsa végig valaki

Mint tegnap a tag, aki

Elment mellettem az utcán

Miközben rám libbent az uszály,

s MUSZÁJ

Megemlítenem eme tényt

Hogy jól esett az eredmény…

Halványan emlékszem első sugarára,
Halványan, de mégis tisztázva.
Beragyogott ablakomon a hajnal,
S mint ha felharsant volna egy kardal.
Életemet végig kíséri az érzés,
De szívembe mindig felmerül a kérdés,
Meddig élvezhetem még melegét,
Meddig engedhetem: gyere még.
Kiélvezem minden pillanatát,
Ne mondja senki: hiába hát?
Amíg én élek, tervezem a reggelt,
S nem ér váratlanul, ha felkelt.
Átélem az összes pillanatot.
Hééé, ki lopta el a Napot?????????

 Az első "nagy" szerelem, senkinek nem lehet az igazi. Először csalódni kell, majd újra bízni, és ez így megy addig, míg a valós helyünket meg nem találjuk valaki mellett. 
 Az első nem lehet az igazi. Még tapasztalni kell. Tapasztalni a szeretetet, a törődést, a másik közelségét és a csalódást.
 Az első senkinek nem lehet az igazi. Még élni kell a lehetőségekkel, meg kell tanulni kompromisszumot kötni, érezni kell a kapcsolatban élés lényegét, és a csalódást.
 Az első lehetetlen, hogy az igazi legyen. A nagy Ő-nek időt kell adni. Lehetőséget, hogy megtaláljon. Lehet, hogy ez már nagyon korán bekövetkezik. De semmiképp sem ELSŐRE.
Mivel csalódni mindenkinek kell

A csalódás teszi az embereket erősebbé, magabiztosabbá, kitolja a tűrőképességük határát, megtanít együtt élni hibáinkkal. ÉS MEGTANÍTJA, MIKÉNT TALÁLUNK RÁ AZ IGAZIRA. 

Vannak hamis érzések, melyek azt mutatják, hogy igen, Ő az. De ha vége a kapcsolatnak, ez nem így van. Nem érdelem meg. Újabb csalódás. DE tovább kell keresni. Nem szabad föladni.

Belőlem a tapasztalat beszél. Volt nekem is egy elsőm. Azt hittem, megvan, de hatalmasat tévedtem. Nem érdemelt meg, játszadozott velem, majd szépen lassan a bizalmamat is eljátszotta. Nem is voltunk párkapcsolatban, a mézesmadzag mégis mindig ott himbálózott előttem, és általában ráharaptam a horogra. Már látom, hiba volt, de akkor ez tűnt a legjobb dolognak, ami velem történhet. Szépen lassan beleszerettem. Kár volt.
 Változtak a dolgok, eltűnt a madzag, és a kommunikáció is közülünk. Elvesztettem a bizalmam az emberekben. Megszűntem neki létezni. 
Most már tudom, Ez volt a legjobb dolog, amit tehetett velem, különben nem találhattam volna meg ŐŐŐŐ-t. Bizalmamat megszerezte, még így is, hogy nehezebb dolga volt mint az előző kliensnek, de neki sikerült. Tehát, IGEN, megvan... 

Úgy érzem, számomra vége a csalódások sorozatának...

Szeme tündököl, midőn övébe néz.
Esze üvölt csókjáért,
Válla sóvárog egy érintésért
Füle a hangjáért.
Keze a kezéért reszket,
Állát félve emeli,
Várva mit hoz a pillanat.

A fiú közelebb hajol,
Vállát simítja,
Fülébe suttog,
Ajka állán vándorol,
S a lány megkapja
A várva várt csókot.
 

A varázslat mindenkiben ott van. Minden mondatban, minden tettben, csak tudnunk kell, hol keressük. Bármi lehet varázslatos, egy élmény, egy gondolat vagy akár a látvány. De mi a helyzet az igazi varázslattal?

Erre a kérdésre sajnos nem tudok választ adni. Igazából szeretnék benne hinni. Már a Biblia is varázslatos és egyben megtörtént eseményeket ír le. A hívők ezt Isten tetteihez sorolják. Én nem így gondolom. Létezik...létezhet varázslat. Rengeteg minden van a világban, mit nem ismerünk. Miért lenne ez kivétel?

Más szempontból is vizsgálhatjuk a dolgot. A tudomány egy fajta varázslat. A vegyészek olyan löttyöket, tablettákat kevernek, melyek elősegítenek, megváltoztatnak dolgokat. Ehhez csak ők értenek. A matematikusok úgy bűvészkednek a számokkal, ahogy az átlag embernek álmaiban sem fordul elő.

De vannak emberek, akik magukat varázslónak, ha úgy tetszik bűvésznek mondják. Az emberi szemnek, és észnek fölfoghatatlanok a mutatványaik, ám az mind csak szemfényvesztés. A kulisszák mögött van az igazság, amitől minden érthető lesz, és a csoda összeomlik.

Ha már a csodánál tartunk, méggyakoribb mint a varázslat. Minden élőlény/ember életében van csoda. Akár csak egy 5ös dolgozat, melyre nem tanultunk, vagy hogy találsz egy ezrest a zsebedben a tegnapi buli után, vagy a szerelem. Ha valaki megtalálja a hozzá illő párt, az is egy valóságos csoda, és mint minden csodát, ezt is meg kell becsülni és nagyraértékelni, hogy kaptunk egy ilyen lehetőséget az élettől.

Nézzünk szét magunk körül a világban...teli van varázslattal és csodával

Hol volt, hol nem, volt egyszer egy kislány. Ez a lányka világ életében szerette a zenét, és összes lehetséges módon gyakorolta is azt. Minden éjszaka arról álmodozott, hogy egy szép napon énekesnő lesz.

Teltek múltak az évek, és a lányka fölcseperedett. Elkezdte az óvodát, az iskolát, ahol megtanították neki, a zene nem csak éneklésből áll, szükséges hozzá hangszerek kísérete is. Így hát fogta magát, és idejének nagy részében hangszeren játszott. Furulyán, altfurulyán és oboán. Ám ezek közben nem lehetett énekelni, tehát cseréhez folyamodott. Kezébe került egy gitár.

Szorgalmasan játszott rajta, míg nem egy nap nem jutott rá ideje. Feladta álmát, hogy egy együttesben énekeljen. Ám a napokban rájött, egyedül is lehet gitáron tanulni. Újra megszületett az elhatározás: Játszani fog a hangszerén...

Viszont álmai megváltoztak. Még mindig csak egy lány, és nem kész nő, ebből kifolyólag az álom is csak egy ostoba képzelgés: Színésznő szeretne lenni. Napról napra eljátszani, hogy valaki más bőrébe bújik. Izgalmas és érdekes elfoglaltság. Mostanra észrevehettük, szereplőnk kedveli a rivalda fényt. Azaz kedvelné, ha lenne lehetősége ott állni a színpadon. De ez középiskolai tanulmányai során csak párszor fordult elő.

Ezért becsúszott egy újabb álom. Ha nem szerepelhet, szeretne mégiscsak közreműködni. A dramaturg pályára gondolt, mely egy igen labilis út a továbbhaladás szempontjából, mivel kevés ember válhat szövegíróvá. De a lányka reménykedik. Reménykedik, hogy megvan a véna...azaz egy dolog, ami sikeressé teheti, ráadásul kreativitásból sincs hiány.

Szurkoljunk hát neki, hogy álma(i) valóraváljon(váljanak)...

Ki gondolta volna,
Mikor látom a Holdat,
Rámtörnek az kérdések,
Majd elöntenek az érzések,
Szívem hirtelem megdobban.

És látva őt már tudom
Mire vártam az úton,
Mert csak őt akarom
Minden egyes alkalmon,
Melyet együtt töltünk.

Majd hirtelen kézen ragad,
És már futunk is a móló alatt,
Hogy egy nyugis helyet keresve
Én, mint a kedvese
Csak VELE legyek...

Nyáron mindenkinek vannak napjai, melyek unalmasan telnek. Ilyenkor érdemes leülni és elgondolkodni, valójában mit is szeretnénk. Ha elégedettek vagyunk a környező világgal, akkor a legjobb helyzetben vagyunk. Ámde az emberek nagy része ezzel nem így van. Ebben az esetben számba kell venne, min tudnánk változtatni.

Esetleg át lehet rendezni a szobát. Már ezzel is változást csempészünk életünkbe. Ha tovább gondoljuk, még díszíteni is lehet a szobát, vagy akár az egész lakást különböző poszterekkel, képekkel, szobrokkal, melyek otthonosabbá teszik. Másik lehetőség, átfestjük a helyiséget egy új, telejsen más színre mint az eredeti. A változás érzékelhető lesz a levegőben.

Ha magunkon válzotatunk, kezdjük a hajjal. A formáját érdemesebb változttatni, nem pedig a színét. Manapság már nagyon ütős és vagány frizurákat tudnak készíteni a fodrászok. Ez után jöhet a ruha. Vegyünk magunknak pár új dolgot, talán még a stílusunkat is lecserélhetjük. Ezt mindenki maga dönti el.

Én csak azt tanácsolom: Merjetek változtatni, és kipróbálni új dolgokat, ne féljetek a következményektől. Lehet ezáltal új emberek lesztek, de biztosan nem rosszabbak.

Megint benne van a bugi a lábamban. Mennék már partyzni, de nem hisze, hogy ez mostanság bekövetkezik. Egy fesztivál is jól jönne a közelben. A következők jöhetek szóba (feltéve, ha meg lesz rendezve az áradások miatt): Köröstoroki napok - Tankcsapda, Road, Első emeltet. Volt, Balaton Sound,Sziget és SZIN.

A SZIN mindennek a csúcsa. Ez teszi a koronát a nyárra, habot a tortára, pontot az i-re. Augusztus végén kerül rá sor minden évben, olyan előadokkal mint a MAgna Cum Laude, Kiscsillag, Besh o Drom, Vad Fruttik, Irie Maffia és ANNA & THE BARBIES.

Fergeteges lesz a idei SZIN is, pont úgy, ahogy a tavalyi. Mindig volt program, mindig mentünk. Az a szó, hogy unalom olyankor nem létezik. És minden egyes este megtalálod a neked való zenét, amire önfeledten táncolhatsz, ugrálhatsz, kiabálhatsz. Mind ezek után, hullafáradtan beleesel a sátradba, majd másnap minden kezdődik előről.

Alig várom az ideit. Ha minden jól megy, a kedvenc zenekarom is fel lép (bár ez tavaly is be volt ígérve, mégsem jött össze), a fent említette Anna & the Barbies (+ IRIE MAFFIA, REPUBLIC, MAGNA CUM LAUDE). Egyediek a zenéik, 3 nyelven énekelnek, jók a szövegek, és szerintem fülbemászó.

Itt egy kis ízelítő:

És a többit is érdemes meghallgatni.

Találkozunk a SZIN-en. Most megyek táncolni...

Ezt a bejegyzést fél1körül írom, mikor már eléggé korog a gyomrom egy finom ebéd után. A mai nap mamáméknál ebédelünk lasagne-t. Kicsit megnyugtató, hogy fél óra múlva a számban érezhetem az ízét. De nézzük csak mit is nevezek ÉN ételnek.

Az embernek szüksége van néha a gyorskajára, már csak az íze miatt, bár ezt is el tudjuk készíteni magunknak otthon, ami talán mégfinomabb, és egyértelműen laktatóbb, mint az "éttermekben" kapható.

A legfinomabb ételek mégis a sajátkészítésűek. Mikor leülsz a szépen megterített asztalhoz egésznapi főzés után, és élvezed, amit készítettél. Minden egyes fogás külön műalkotás. A dícséret még finomabbá teszi az ételt.

Érdemes új ízeket, ételek kipróbálni, így találhatjuk meg a kedvencünk, és amit a legszívesebben készítünk. Be kell valjam, nekem még nem sikerült ezt megtalálni. Sok mindent szeretek csinálni. Gyümölcsleveseket, húsokat, desszerteket minden mennyiségben. És néha húsos, zöldséges levesek is szóbajöhetnek. Ha még is meg kellene nevezni valamit, akkor az a krumplipüré (nyomós krumpli) lenne. Szeretek rajta kísérletezni, oregánót, kakukkfüvet, szerecsendiót és gyömbért szoktam beletenni. Mindegyik más ízvilág.

Amiben még elég jónak mondhatom magam a korosztályomhoz képest, az a bor. Esténként isszák a kannás, Dankó és néha elég silány borokat. Nem is bírom azokat megkóstolni. Minden ételhez minőségi, megfelelő ízvilágú bort kellene inni. A vöröshúshoz vörös bort (pl: Egri Bikavér), ha szaftos a hús akkor száraz a legjobb választás. A fehérfúsokhoz pedig fehér bort vagy esetleg rosét érdemes választani, bár azt a desszerthez ajánlanám. Vannak kimondottan desszert borok, azok elégé édesek, néhányan nem is tudják meginni e miatt.

Itthon eldöntöttük, a nyáron minden nap valami mást fogunk főzni. Nem esszük kétszer ugyan azt. Ez is hozzátartozik az egészséges élethez. Lesz itt minden, csípős, húsos, édes, édes-savanyú, sós, szóval minden, amit föl lehet sorolni.

Egyen midenki változatosan, és jóízűt. Megyek ebédelni... és utána táncolni

Hát nézzük csak. Én mint pacsirta. Attól függ, hogy éretlmezzük. A hangom nagy, néha egész szép dallamok jönnek ki belőle. Viszont másik értelemben esélytelen. A nappali élet nem nekem való mostanában. Folyamatosan fáradt vagyok, nincs erőm semmihez. Nem szeretek fölkelni. Persze, ha program van, egyértelmű, hogy mindenben benne vagyok, viszont előtte össze kell szednem az energiáimat.

Viszont az éjszaka. Kétségtelenül az az én világom. Ez elmúlt napokban hajnali 2 után feküdtem le (változó, hogy mikor 2-5ig terjedően), és minden este fergetegesen éreztem magam. Akkor történik minden, akkor halad előre a világ az én korosztályom számára. Az utolsó 3 nap történései, csak hogy indokoljam késői fentmaradásomat.

Ezen napok közül az első estét egy eszméletlenül fölemelő buli töltötte ki. Rám/ránkfért már nagyon. Minimális alkoholmennyiséggel húztam ki az estét szerencsére. Nincs szükségem rá egy jó partyhoz. Koncerttel kezdtük, majd elmentünk egy szórakozóhelyre. Egész éjszaka a tánc volt az uralkodó tevékenység. Rég táncoltam ennyi, a rossz térdeim is belefájdultak, de megérte.

Második este talán még jobban sikerült. Kedvesemmel töltöttem, filmnézéssel kezdtük, és most először sikerült végignéznünk egyet. Eddig minden alkalommal "kudarcba fulladt" a filmezés. Az este további része is jól telt a hatalmas eső ellenére. Beszélgettünk, és közben a szokásos "felelsz vagy felelsz" játékunkat játszottuk, amit viszont nem nagy meglepetésre félbehagytunk. Innentől már mindenki rájött a folytatásra...

A következő éjszakázást az osztályom miatt voltam kénytelen megejteni, amit nem mellesleg én próbáltam szervezni kisebb-nagyobb sikerrel. Lényeg, hogy az este nagy részét együtt töltötte az a pár ember, aki megtisztelt minket jelenlétével. És szerintem egész jól sikerült. Megvolt a bor, a sör és egyebek. (Jut eszembe, ha van egy szép/különleges sörösüvegetek, juttassátok el nekem valahogy.) Szóval jó volt.

Ezek után tudjátok, hogy miért ne keressetek dél(12) előtt...nah és most elmegyek táncolni

Mindenki föl tud sorolni három olyan tevékenységet, melyeket mindennél jobban szeret végezni. Nos most én is ezt fogom tenni. Akinek nem tetszik, ne olvassa...

Az első a sokak által kedvelt SZEX. Jé ki gondotla volna. Mit is szeretünk a szexben. Két csoportba lehet sorolni. Az érzelemmentes, és érzelmekkel teli szex. Az érzelemmentesről nincs mit beszélni. Szerintem csak a vége élvezhető, még ha változatos is. De az utóbb említett fajtáját inkább hívjuk szeretkezésnek. Minden egyes percét imádom. Mikor a partnerem egyetlen leheletétől végigfut a hideg a hátamon. Majd mikor az első lágy csók elhagyja a számat, már nem tudok uralkodni magamon. Lassan fogynak a ruhadarabok, és csak egy dolog tart vissza attól, hogy letépjem a pólót Róla, ha lassítunk sokkal érzékibb... Ezután jön a kedvenc részem, mikor a két test egymáshoz símul. Ahogy érzem a forró mellkasát az enyémen, az én testem is egyre jobban ég a vágytól...és a végét mindenki fejezze be a saját fantáziája szerint.

Második helyen a KOSARAZÁS áll. Felszabadító érzés, mikor futsz a pályán labdával a kezedben, mindenki rád figyel, és a játékszert a gyűrűbe juttatod, ezzel örömet szerezve csapattársaidnak, büszkeséget magadnak, és bosszúságot az ellenfélnek (Fontos megjegyezni: NEM ELLENSÉG). (Az sem mellékes, hogy több "örömszerzési lehetőség" akad a kosárlabdában, mint a futballban, ahol csak pár alkalommal talál a labda a hálóba egy meccs alatt.) És még egy-két káromkodás is belefér, ezzel kiadva dühödet, ha esetleg rontassz. Persze csak úgy, hogy más ne hallja. Még egy dolgot fontosnak tartok a kosárban, az erőt. Ha kell, teljes erőböl dolgozol, ha nem, akkor mérsékled magad. Jó érzés, hogy tudod mire vagy képes, most mégis vissza kell fognod energiáid, a cél, a győzelem érdekében. Ha mindent beleadsz, a meccs kimenetele nem rajtad múlik...

És a dobogó legalsó fokára az ALVÁSnak sikerült feltornásznia magát. Szeretek más ölelő karjaiban ébredni, szeretem mikor madárcsicsergésre kell ébrednem, nem pedig a tudatra, hogy 7 óra. Szeretek pihenten fölébredni, szeretek ebéd után szunyókálni. És szeretek álmodni. Az alvásban ez a legjobb dolog. Álmodban más tájakon jársz, esetleg kipróbálsz, megálmodsz, megérzel dolgokat. És ha ez mind tetszett, reggel továbbfűzheted ébredés után.

Szóval ez az én hármas listám...és most megyek táncolni:)

Mi is az valójában!? Ez mindenkinek relatív. Én úgy definiálnám: az az érzés, amelytől táncolhatnékom van:) Most is épp a szobám közepén ugrálok/táncolok. Felemelő érzés...

Az az egészben a furcsa, hogy nem tudom időnként mi váltja ki. Jó, persze, mikor egyértelmű az ok, akkor világos. Ha a szerelmemmel vagyok, nem is lehetnék boldogabb, csak olyankor a tánc kicsit furcsa lenne az utca közepén. Ha bulizni vagyunk, maga a tánc okoz örömöt, meg az üvöltveéneklés. Ha a lányokkal vagyok, a felhőtlen nevetés a hülyeségeinken. Ma is például babakocsis embereket számoltunk (19 másfél óra alatt, mi van itt?), és durva mikor cserélgetik egymás között a gyerekeket. Biztos sok idejük volt az embereknek ősszel...

Nah de térjünk vissza a boldogságra. Van mikor egészen különös dolgok okoznak örömöt az embernek. Például a káröröm. Tudom, hogy csúnya dolog, nem is tartom helyesnek, de mikor egy általunk nem kedvelt személlyel történnek olyan dolgok, melyen lehet nevetni, valjuk be magunknak, mennyire jól esik.

Még egy utolsó boldogságforrást megemlítenék (vagy kettőt). A sport. Kikapcsol, megnyugtat, relaxálsz közben...és fogyaszt. Pont, mint a szex. Mikor érzed, hogy a lábujjaid mindjárt görcsbeállnak, és akkor...kész, felemelő, eszméletlen. Nekem a sport is hasnló. Igaz nem annyira kellemes, de a boldogság úgyan úgy megvan közben és utána.

Nekem ez a boldogság...nah de most megyek táncolni!

Az élet szerintem csak egy véletlen. A természet megtalálta azt a kombinációt, ami által egy élőlény létrejöhet. A kis elemek kapcsolódtak egymáshoz, létrejöttek a sejtek. A sejtekből a szervek, azokból pedig egy kis lény keletkezett, mely további fejlődésnek indult az évek során. Egészen odáig fejlődött, hogy létrejött az ember.

Tehát az élet tökéletesen összerakott elemek, szervek összessége. Ha valami megbomlik ebben a telejsen tökéletes rendszerben, nem kell sokat várni a következményekre. A test bármely részén bekövetkezett változás problémákat okozhat. Lehet az kisebb sérülés, mint például egy seb, de okozhat sokkal nagyobb problémát is ha például az agyban, vagy a SZÍVben sérül meg egy alkotóelem.

A szív van a legnagyobb veszélyben. Egyéb sérülésektől az élet még megy tovább. Legyen az mentélis probléma, vagy testi gondok. Viszont ha a szív csődöt mond, nincs, ami helyettesítse, nincs, ami átvegye a szerepét. Ezért vigyáznunk kell a legbecsesebb szervünkre. Éljünk egészségesen, sportoljunk, ne együn sok zsír. Tudom, hogy ez mind közhely, de igaz.

Nálam ez mind bevált. Soha nem volt semmi bajom sem a szívemmel, sem egyéb dolgokkal (kivéve a végtagsérülés) a sport miatt. Tehát ajánlom mindenkinek. Nem kell versenyszerűen űzni, elég ha tornázik az ember.

De fogadja meg mindenki. A sport a hosszú élet titka...

Úgy döntöttem, elkezdem ezt a dolgot, mivel írnom KELL. Újdon sült céljaim elérése érdekében fejlesztenem kell írói vénám, de mi értelme, ha senki nem látja. Tehát közszemlére teszem kezem és agyam által hagyott nyomokat. Ennek a blognak semmi egyéb célja nincs az íráson kívül.

Kitaláltam valamit. Ha olvassa valaki az oldalt, írjon be akárhova egy témát amiből alkossak valamiféle dolgot. Azt is írja meg, milyen fajta művet szeretne (próza, líra, dráma-bár az utolsóval gondban lennék).

Észrevételeket, javításokat, ötleteket is szívesen fogadok. Minden tanácsra szükségem lesz terveim véghezvitelében, amelyek elég nagyravágyóak, de sok munkával teljesíthetők.

Köszönöm az esetleges hozzászólást.

Üdv: én