Az első "nagy" szerelem, senkinek nem lehet az igazi. Először csalódni kell, majd újra bízni, és ez így megy addig, míg a valós helyünket meg nem találjuk valaki mellett. 
 Az első nem lehet az igazi. Még tapasztalni kell. Tapasztalni a szeretetet, a törődést, a másik közelségét és a csalódást.
 Az első senkinek nem lehet az igazi. Még élni kell a lehetőségekkel, meg kell tanulni kompromisszumot kötni, érezni kell a kapcsolatban élés lényegét, és a csalódást.
 Az első lehetetlen, hogy az igazi legyen. A nagy Ő-nek időt kell adni. Lehetőséget, hogy megtaláljon. Lehet, hogy ez már nagyon korán bekövetkezik. De semmiképp sem ELSŐRE.
Mivel csalódni mindenkinek kell

A csalódás teszi az embereket erősebbé, magabiztosabbá, kitolja a tűrőképességük határát, megtanít együtt élni hibáinkkal. ÉS MEGTANÍTJA, MIKÉNT TALÁLUNK RÁ AZ IGAZIRA. 

Vannak hamis érzések, melyek azt mutatják, hogy igen, Ő az. De ha vége a kapcsolatnak, ez nem így van. Nem érdelem meg. Újabb csalódás. DE tovább kell keresni. Nem szabad föladni.

Belőlem a tapasztalat beszél. Volt nekem is egy elsőm. Azt hittem, megvan, de hatalmasat tévedtem. Nem érdemelt meg, játszadozott velem, majd szépen lassan a bizalmamat is eljátszotta. Nem is voltunk párkapcsolatban, a mézesmadzag mégis mindig ott himbálózott előttem, és általában ráharaptam a horogra. Már látom, hiba volt, de akkor ez tűnt a legjobb dolognak, ami velem történhet. Szépen lassan beleszerettem. Kár volt.
 Változtak a dolgok, eltűnt a madzag, és a kommunikáció is közülünk. Elvesztettem a bizalmam az emberekben. Megszűntem neki létezni. 
Most már tudom, Ez volt a legjobb dolog, amit tehetett velem, különben nem találhattam volna meg ŐŐŐŐ-t. Bizalmamat megszerezte, még így is, hogy nehezebb dolga volt mint az előző kliensnek, de neki sikerült. Tehát, IGEN, megvan... 

Úgy érzem, számomra vége a csalódások sorozatának...