Mi is az valójában!? Ez mindenkinek relatív. Én úgy definiálnám: az az érzés, amelytől táncolhatnékom van:) Most is épp a szobám közepén ugrálok/táncolok. Felemelő érzés...

Az az egészben a furcsa, hogy nem tudom időnként mi váltja ki. Jó, persze, mikor egyértelmű az ok, akkor világos. Ha a szerelmemmel vagyok, nem is lehetnék boldogabb, csak olyankor a tánc kicsit furcsa lenne az utca közepén. Ha bulizni vagyunk, maga a tánc okoz örömöt, meg az üvöltveéneklés. Ha a lányokkal vagyok, a felhőtlen nevetés a hülyeségeinken. Ma is például babakocsis embereket számoltunk (19 másfél óra alatt, mi van itt?), és durva mikor cserélgetik egymás között a gyerekeket. Biztos sok idejük volt az embereknek ősszel...

Nah de térjünk vissza a boldogságra. Van mikor egészen különös dolgok okoznak örömöt az embernek. Például a káröröm. Tudom, hogy csúnya dolog, nem is tartom helyesnek, de mikor egy általunk nem kedvelt személlyel történnek olyan dolgok, melyen lehet nevetni, valjuk be magunknak, mennyire jól esik.

Még egy utolsó boldogságforrást megemlítenék (vagy kettőt). A sport. Kikapcsol, megnyugtat, relaxálsz közben...és fogyaszt. Pont, mint a szex. Mikor érzed, hogy a lábujjaid mindjárt görcsbeállnak, és akkor...kész, felemelő, eszméletlen. Nekem a sport is hasnló. Igaz nem annyira kellemes, de a boldogság úgyan úgy megvan közben és utána.

Nekem ez a boldogság...nah de most megyek táncolni!